Olyan amatőr videofelvételeket mutattak be Dunaszerdahelyen a helyi futballcsapat vezetői és a város polgármestere, amelyeknek egyetlen jelenete sem igazolja a szlovák rendőrség állításait, ellenkezőleg: a képsorokon látható, hogy az egyik kommandós minden ok nélkül odalép egy békésen ácsorgó idősebb magyar szurkolóhoz, és megüti. A dunaszerdahelyi sajtóértekezleten levetített jelenet közvetlenül megelőzi azokat a pillanatokat, amikor a szombati Slovan–DAC mérkőzésen a népes rendőrosztag elkezdi kiszorítani a „magyar” szektorból az ellenállást nem tanúsító embereket. A szlovák rendőrség azt állítja, hogy ellenkező bizonyítékok vannak a birtokában, de ezeket egyelőre nem hozták nyilvánosságra. Pázmány Péter polgármester sajtótájékoztatóján ismertették a DAC nyilatkozatát, melyben a klub vezetősége „teljes mértékben elhatárolódik” a mérkőzés 17. percében történt fejleményektől, „a rendőri alakulatok szurkolók elleni beavatkozásától”, nemkülönben a szlovák rendőrség minden megnyilatkozásától mindaddig, amíg alaposan ki nem vizsgálják a történteket. A klub vezetői jelezték: a szurkolók elleni rendőri fellépés indítékainak tisztázása érdekében jogi lépéseket tesznek, egyszersmind felszólítják a szurkolókat: bocsássák a klub rendelkezésére a birtokukban levő hang- és képhordozókat. Pázmány többek között arra vár választ a rendőrségtől, a beavatkozás előtt elhangzott-e a szükséges figyelmeztetés, és miért voltak leragasztva a rendőri sisakon feltüntetett azonosítószámok. /Bizonyíték a brutalitásra. = Krónika (Kolozsvár), nov. 5./
2008. november 5.
Székedi Ferenc főmunkatárs vezércikkében a magyarországi drukkereket hibáztatta a Dunaszerdahelyen DAC– Slovan-labdarúgó-mérkőzésen történtek miatt. A magyarországi médiumok nagy teret szenteltek az ügynek, csupán a szlovákiai magyarokat nem kérdezték meg: hogyan látják a történteket? – írta. Ők is úgy gondolják, hogy a nehéz nemzetiségi küzdelmükben a magyar iskolákért, a megfelelő tankönyvekért az ilyen szabadcsapatok segítenek? A nemzetiségi kérdés jóval bonyolultabb annál, semmint az „elefánt a porcelánboltban” típusú átvonulásokkal, ilyen vagy amolyan zászlólengetésekkel valamiféle eredményt lehetne elérni. /Székedi Ferenc: Öngól. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 5./
2008. november 6.
Elfogadhatatlannak nevezte a dunaszerdahelyi futballmérkőzésen történteket és egyértelmű vizsgálatot kért Gyurcsány Ferenc kormányfő Robert Fico szlovák miniszterelnöktől a varsói V4-találkozó szünetében tartott informális beszélgetésükön. Fico azt a választ adta, hogy a vizsgálat megkezdődött és várhatóan hosszú időt vesz igénybe. „Az, amit az elmúlt hónapokban, lassan évek óta látni, arról kezd sokakat meggyőzni, és lassan engem is, hogy a nacionalizmus már olyan mértékben fertőzi a szlovák politikát, hogy ilyen eseményekre a politika akaratából vagy akaratán kívül sor kerülhet” – mondta Gyurcsány. A szlovák kormányfő azzal érvelt, hogy Magyarországon vannak szélsőséges megnyilvánulások. Gyurcsány azt mondta, míg Magyarországon a kormány az ilyen esetek után nyilvánvalóvá teszi, hogy milyen a viszonya az ilyen megnyilvánulásokhoz, és szükség esetén elítéli azokat, a szlovák vezetők részéről még soha nem hallottak egy empatikus, megnyugtató mondatot sem. /Számonkérés a magyarverés miatt. = Krónika (Kolozsvár), nov. 6./
2008. november 11.
A magyar külügyminisztérium jelenleg nem tehet mást, mint várja, hogy egy-két héten belül megérkezzenek a dunaszerdahelyi esettel kapcsolatos további információk, bizonyítékok és a videofelvétel – tájékoztatta az ÚMSZ-t Szelestey Lajos külügyminisztériumi szóvivő a Magyarország és Szlovákia között kialakult diplomáciai feszültségekkel kapcsolatban. Gyurcsány Ferenc kormányfő bejelentette, hogy bármikor kész tárgyalni szlovák kollégájával a kialakult helyzetről. Gyurcsány a nacionalizmus elleni közös fellépés érdekében ötpárti megbeszélésre hívta a parlamenti pártok elnökeit. A pártok képviselői egyetértettek abban, hogy szükség van a Fidesz által kezdeményezett Szlovákiában tapasztalható, magyar vonatkozású, aggodalomra okot adó eseményekkel kapcsolatos nyilatkozatra. Ebben felszólítják a Szlovák Köztársaság illetékes szerveit, hogy a 2008. november 1-jei dunaszerdahelyi futballmérkőzésen történt eseményeket hitelt érdemlően vizsgálják ki, és foganatosítsanak intézkedéseket a bántalmazottak kártalanítására. /Kánya Gyöngyvér: Útlezárás a magyar– szlovák határon. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 11./
2008. november 12.
A magyar–szlovák viszony romlásának kezdőpontja a 2006-os szlovákiai parlamenti választásokig vezethető vissza. A magyarellenes Ján Slota vezette Szlovák Nemzeti Párt kormánytényezővé válása elindított egy folyamatot, amely az utca emberében is lecsapódott. A Fico-kormány sorozatos magyarellenes intézkedései mögött szándékosság áll, legyen az Malina Hedvig brutális bántalmazásának kezelése, a támogatások megvonása magyarlakta régióktól, a magyar iskolák anyagi ellehetetlenítése, a hibrid-tankönyvek ügye. Mindezeket magyarellenes retorika kísérte. Két héttel ezelőtt, az RMDSZ Kolozsváron tartott országos kampánynyitó rendezvényén Csáky Pál, a Magyar Koalíció Pártjának elnöke emlékeztetett: a 2006-os parlamenti választások után, a Robert Fico által tett magyarellenes nyilatkozatok általános tiltakozást váltottak ki, többek között az európai szocialisták felfüggesztették a nagyobbik szlovák kormánypárt (SMER) tagságát, azonban azóta a nagyságrendekkel durvább diskurzus fölött átsiklanak a felelős európai vezetők. Csökkent a gyűlöletbeszéd ingerküszöbe. Nem lehet egyenlőségjelet tenni a szlovákiai magyarellenes és a magyarországi szlovákellenes tettek, közbeszéd közé. A Szlovákiában a gyűlöletbeszéd szítóját a kormányban kell keresni, Robert Fico kormányfő sosem ítélte el határozottan Ján Slota magyarellenes megnyilvánulásait, sőt számos alkalommal közös sajtótájékoztatókon asszisztált hozzájuk, addig Magyarországon a szlovákellenes cselekedetek, nyilatkozatok mögött egy radikális, de a politikai szférán kívül rekedt kisszámú csoport áll. A félmilliós felvidéki magyar közösséget kívánják a Dunába szlovák honfitársaik, nekik szabályoznák le, hogy gyerekeik Kassa helyett Košicét vagy Dunaszerdahely helyett Dunasjka Stredát tanuljanak. A határozott fellépés elmaradása esetén ezek a magyarellenes megnyilvánulások előzményei lehetnek egy olyan forgatókönyvnek, amely mifelénk 1990-ben beteljesedett Marosvásárhelyen. /Moldován Árpád Zsolt: Marosvásárhely réme? = Szabadság (Kolozsvár), nov. 12./
2008. november 13.
Pázmány Péter, Dunaszerdahely polgármestere szerint talán nem fajulnak el ennyire a dolgok a Felvidéken, ha a Magyar Koalíció Pártja felkészül a várható fejleményekre /a magyarellenes akciókra/, és súlyuknak megfelelően kezeli azokat. A magyar kormány puhány magatartása nem ösztönözte határozottabb ellenlépésre az ottani magyarság vezetőit. Emlékezetes az első visszhangosabb pozsonyi magyarügy: a koronázó dómból a rendőrségre kísérnek egy csoport pesti diákot és a velük lévő tanárt, mert úgymond megszegték a helyi törvényeket, amikor nem szlovák (hanem magyar!) nyelven ismerkedtek a templom történetével. Mit tett volna a francia, angol vagy lengyel kormány, ha állampolgárait így megalázzák! Gyurcsányéknak viszont elég volt két ejnye-bejnye! Innen vezetett az út a dunaszerdahelyi meccs magyarveréséig. Az ÚMSZ munkatársa szerint ha a magyarok nem lesznek súlyunknak megfelelően a román parlamentben, s hagyják magunkat a „nemzetmentő” függetlenek által szétforgácsolódni, azt kaphatják, amit Fico és Slota adott az ottani magyaroknak. Az utóbbi időben a határon túliak közül az erdélyi magyarok helyzete elfogadható, ami jórészt az RMDSZ kormányzati jelenlétének köszönhető. Azonban a „választók nagyon jól tudják: a különutasok nem annyira az RMDSZ-nek, mint az erdélyi magyarságnak ártanak. Kincses nevük sem téveszti meg őket!” /Sike Lajos: Előszél. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 13./
2008. november 17.
Négypontos közös nyilatkozatot fogadott el Gyurcsány Ferenc magyar és Robert Fico szlovák kormányfő november 15-én Révkomáromban. Aláírói sürgetik a szélsőséges megnyilvánulások és ideológiák elleni fellépést, valamint kiállnak a nemzeti kisebbségek kulturális és etnikai önazonosságának megőrzése mellett. A nyilatkozat szerint a magyar és a szlovák kormányfő ellenez minden radikális ideológiát, az ilyen eszméket követő mozgalmakat, az idegengyűlölet, a sovinizmus és nacionalizmus mindenféle formáját, az erőszak minden megnyilvánulását. Megerősítették eltökéltségüket, hogy teljesítik és továbbfejlesztik a „Közös múlt, közös jövő – a közös projektek fényében” című, 2007 júniusában, Pozsonyban aláírt egyezményt – hangzik az angolul, a találkozó munkanyelvén kiadott nyilatkozat. A szlovák médiában november 16-án megszólaló Pavol Paska házelnök, Ivan Gasparovic köztársasági elnök és Robert Fico teljesen egybecsengő álláspontot képviselve továbbra is a magyar felet marasztalta el a két ország kapcsolatában előállt feszültségek miatt. Magyarországot nem elégíti ki Robert Fico válasza a Dunaszerdahelyen történtekkel kapcsolatban, és továbbra is úgy gondolja, nincs bizonyíték arra, hogy a rendőrségi fellépés jogszerű és arányos volt a november 1-jei futballmérkőzésen, jelentette ki. Noha a szlovák–magyar közös nyilatkozat általánosan elfogadott elveket tartalmaz, a szlovák miniszterelnök szavaiból továbbra is hiányzik az önkritika – állapította meg Markó Béla, az RMDSZ elnöke. Markó Béla úgy fogalmazott: Robert Fico szokás szerint másokra próbál ujjal mutogatni ahelyett, hogy változást ígérne a szlovák kormány politikájában. Egyetlen országnak sem belügye, hogyan bánik a kisebbségben lévő közösségekkel, az erdélyi magyarokat is érinti, ha a felvidéki magyarokat bántalmazzák – mondta Markó. /L. I. : Gyurcsány-pártisággal vádolta Fico a sajtót Révkomáromban. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 17./
2008. november 17.
Nem apokaliptikus látomás, hanem valóság, a dunaszerdahelyi terrorrendőrség bemutatásában láthattuk Ady Endre A hőkölés népe című ön- és nemzetostorozó versének előadását. A rendőrök úgy rohantak a lelátó magyar szurkolók által benépesített szektorába, mint akik történelemkönyveikből és politikusaiktól is tudják, hogy a magyar Vertnek született, nem verőnek. Továbbá: Nem rúg vissza, csak búsan átkoz / S ki egyszer rúgott a magyarba, / Szinte kedvet kap a rúgáshoz. Az első rúgásokat a magyar szurkolók nem Dunaszerdahelyen szenvedték el, hanem otthon, az övéiktől. A felvidéki magyarverésnek volt modellértékű előzménye, volt kardlapozó lovasrendőr-roham, voltak szemkilövések, voltak skalpolások, és lettek vaskordonok. És nemcsak kordonok voltak, hanem a tényeket elferdítő törvénykezési procedúrák is, írta Sylvester Lajos. Szólni kell a dunaszerdahelyi borzalmat követő hazai rúgásról is: Eörsi Mátyás SZDSZ-s képviselő, akárcsak Fico és harcostársa, Jan Slota, lefasisztázta úgy általában is a magyarokat, leszélsőségezte őket. Miközben ,,odaát", az egykori Felvidéken a Benes-dekrétumok képezik az ország működésének politikai keretét, és önverő Malina Hedvigeket kreálnak, s betiltják Dunaszerdahely magyar nevének kiejtését és leírását. /Sylvester Lajos: Fejünket, szívünket, jussunkat kobozzák? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 17./
2008. november 17.
Két nappal a Gyurcsány–Fico találkozó előtt valaki megjegyezte, Fico úgy felmossa a padlót a magyar miniszterelnökkel Révkomáromban, mint annak idején Aradon Ceausescu Grósz Károllyal. És igaza lett. Ismét bebizonyosodott, hogy Magyarország képtelen megvédeni a határain kívül rekedt magyarokat. Gyurcsány két hete kéri a dunaszerdahelyi meccs videofelvételét, miközben bármelyik ötödikes megmondta volna neki, hogy a szlovákok ezt sohasem nyomják tenyerébe. A szlovákiai magyarság legégetőbb gondjai helyett, mint nyelvhasználat, tankönyvek a hivatalos magyar politika belekapaszkodott a focimeccsbe, hogy ezzel is enyhüljön az IMF-hitel okozta pofon ereje. Látva a magyar-szlovák viszonyt, csak örülhetnek, hogy ez a magyar kormány nem foglalkozik többet velünk itt Romániában, írta a lap munkatársa, Irházi János. Ha már jót nem tesznek, legalább ne rontsanak a helyzetükön. Határozott, gyors, kemény fellépést várnának el minden olyan esetben, amikor a magyarságot sérelem éri. /Irházi János: Lefekvő ütközet. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 17./
2008. november 20.
Robert Fico szlovák miniszterelnök kormánya november 19-én Révkomáromba kihelyezett ülését követően megerősítette: megkapta Gyurcsány Ferenc levelét, amelyben a magyar miniszterelnök a november elsejei dunaszerdahelyi labdarúgó-mérkőzésen történt rendőri beavatkozás „körülményei iránt érdeklődik”. Fico utasította kormánya külügyminiszterét, Ján Kubist hogy „fogalmazza meg a választ, egyszersmind arra is utasítást adtam, hogy kezdjék el budapesti utam előkészítését”. Közben a szlovák belügyminisztérium megtagadta egy magyar polgári társulás bejegyzését arra hivatkozva, hogy annak alapszabályában a Kárpát-medence földrajzi név szerepel, s ez a jelölés – az indoklás szerint – „a Szlovák Köztársaság területi egysége szempontjából elfogadhatatlan” – jelentette a pozsonyi Új Szó. Öllös László elemző, a Fórum Kisebbségkutató Intézet elnöke elmondta: Pozsonyban „mondvacsinált érveket rángatnak elő, amelyekkel azt sugallják, hogy Magyarország veszélyezteti Szlovákia biztonságát. Arról mélyen hallgatnak, hogy mindkét ország tagja a NATO-nak és az Európai Uniónak”, és nyilvánvaló, hogy Magyarország egyszerűen nem veszélyeztetheti Szlovákiát. /Robert Fico Budapestre készül. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 20./
2009. április 6.
Két könyvbemutatót is tartottak április 3-án Nagyváradon. A dunaszerdahelyi magyar írónő, Nagy Erika az Illyés Gyula Református Könyvesboltba vitte Zsákutca című kötetét, mely humoros írásokat, rövidprózai alkotásokat tartalmaz. A kiadványt Dénes László, a Reggeli Újság főszerkesztője méltatta. Barabás Zoltán, a Partiumi Magyar Művelődési Céh igazgatója megemlítette néhány váradi újságíró nevét, akik a kilencvenes évek elején véleményműfajban dolgoztak: Tőke Csaba, Implon Irén, Fábián Imre nyitja az illusztris névsort, de nem szabad elfeledkezni Szilágyi Aladárról és Gittai Istvánról sem, akik mai napig rendszeresen publikálnak. Nagy Erika elmondta: a Szlovákiai Magyar Írók Társasága rendszeresen szervez összejöveteleket a fiatal íróknak, s úgy érzi, a foglalkozások által nőtt az alkotókedv az ifjakban. A Magyar Autonóm Tartományról 1959-ben egy alkotói csoport tervezett könyvet megjelentetni, amelynek elkészültét Keszy-Harmath Sándor koordinálta. Az írásban huszonöt szakember vett részt, adatok ezrei révén nyújtottak képet az akkor még létező tartományról. A kötet azonban soha nem jelent meg. Mire nyomdába került volna, „kitört a botrány” – mesélte Nagy Béla, a néhai Keszy-Harmath veje, akinek most sikerült valóban kiadatnia a monográfiát, Volt egyszer egy autonómia címmel. A szerzőket meghurcolták, épphogy sikerült megúszniuk a börtönbüntetést, az összes fellelhető kéziratot elkobozta az államhatóság. Miután Keszy-Harmath 1991-ben elhunyt, leánya és annak férje, Nagy Béla találta meg a monográfia egyetlen fellelhető kéziratát. A Nagy Béla gondozásában a budapesti Szabad Tér Kiadónál megjelent dokumentumkötetet Nagyváradon mutatták be. /Nagy Orsolya: Új könyvek hétvégéje Nagyváradon. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 6./
2009. június 13.
Hol kezdődik a Székelyföld? Dunaszerdahelyen éppen olyan éneklő méltósággal ejtik a magánhangzókat, mint Gyergyócsomafalván vagy Kézdiszentléleken. A Pozsony melletti Egyházgelle lakói kijelentik, hogy ők bizony székelyek. Az öröm és vigalom helyét nyomban fölváltotta a szakmai érdeklődés. Révkomáromi történészek megerősítették, hogy a hat székely nem egyikének, az Adorján-nemnek Posony-ági székelyei nevezték el Csallónak a Duna-ágak közé szorult kis vidéket, Csallóközt. Burgenlandban, a Lajta mellett ma is székely mezőn kaszálnak, székely kútból isznak, ha megszomjaznak, a kocsmai pálinka neve is „székely lé”! Tréfásan „szekler” a szekér neve. A magyarországi Vas megyében a falusi építkezések hasonlítanak a sóvidéki vagy Nyikó menti falu épületeihez. Révkomáromban, a Duna Múzeumban állították ki azokat a késő avar kori leleteket, amelyeket a nyolcvanas évek végén tártak föl a Hajógyár területén. Trugly Sándor régész múzeumőr mondotta, hogy a kincseken látható gazdag mintatár minden darabja és mintája föllelhető a faragott székely kapukon: a tulipán, a rózsaszirom, a palmetta és az életfa kacskaringós indája. Akkor, hol kezdődik a székelyek földje? Balási Gábor A székelyek nyomában című, romantikával átitatott szép könyvében gyakorlatilag László Gyula kettős honfoglalásának elméletét támasztja alá. Hol végződik tehát a Székelyföld? Nem Székelykocsárdnál és nem Földvárnál, Nem Gyimesbükknél vagy Berecknél, annyi bizonyos. De Focsani-nál éppúgy, mint Pozsonynál, Bécsnél, Varsónál, Királyhelmecnél. Ez utóbbi bodrogközi kisváros lakói mind a mai napig büszkén állítják, hogy ők azon székelyek leszármazottai. A Székelyföld tehát ott kezdődik, ahol a magyar történelem! Székelyek nyomaira lehet bukkanni az Őrségben, Zalában, Tolnában, Békésben, Szolnokban, Szabolcsban, Bácskában, Muraközben és mindenütt, ahol magyarok élnek! /Bereczki Károly: Hol kezdődik a Székelyföld? = Népújság (Marosvásárhely), jún. 13./
2009. augusztus 3.
A Bihar megyei RMDSZ-szervezet Nagyváradon július 31-én rendkívüli találkozót hívott össze a Szlovákiában elfogadott nyelvtörvény-módosítás miatt, melyen több felvidéki magyar közszereplő is részt vett. Farkas Iván, a Magyar Koalíció Pártja (MKP) országos tanácsának elnöke, Duray Miklós, az MKP alelnöke, Mézes Rudolf, a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetségének elnöke, Nagy Péter, az MKP ifjúsági csoportjának elnöke, illetve Loncz Attila és Pogány Erzsébet jött el a bihari RMDSZ-szervezet meghívására. A szlovákiai nyelvtörvény több pontban is korlátozza a kisebbségi nyelvek használatát, és az új szabályok megsértéséért akár 5000 euróig terjedő pénzbüntetést ír elő. „Törvényszerű-e a nemzetek fejlődésében a gyűlölet, az ellenségkép keresése?” – tette fel a kérdést Duray Miklós. Meglátása szerint a törvény nem azért fasiszta, mert az állam nyelvét védi, hanem azért, mert kizárólagos. Szlovákiában már él és tevékenykedik a nyelvrendőrség, amely a kulturális fasizmust szolgálja ki azzal, hogy megbüntet bárkit, aki akár írásban, akár közbeszédben nem a szlovák hivatalos helységneveket használja, vagy akár magyar kulturális eseményt nem konferál fel szlovákul. Duray szerint tragikus, hogy ilyesmi az Európai Unió egyik tagországában megtörténhet, s teret kaphat az etnikai alapú totalitarizmus. Farkas Iván hangsúlyozta, a romániai magyarság szolidaritása nagyon sokat jelent, hitet és erőt ad a további harcokhoz. A büntethetőség elsősorban az időseket sújtja, „akiknek a feje fölött négyszer-ötször változott az országhatár, és ők csak magyarul beszélnek” – mondta. Mézes Rudolf szerint a felvidéki magyarság egyetlen lehetősége a polgári engedetlenség, de mindannyian félnek a nyelvtörvény következményeitől, hiszen a jövőjük forog kockán. Nagy Péter elmondta: az ifjúsági csoport és a párt vezetősége már szervezi a nagyszabású tüntetést, amelyre szeptember elsején Dunaszerdahelyen kerül majd sor, az MKP tiltakozó nagygyűlésével egy időben, amelyre Európa összes kisebbségének képviselőit hívják és várják. „Veletek vagyunk, számíthattok ránk!” – fogalmazott Kelemen Hunor, az RMDSZ ügyvezető elnöke. Winkler Gyula RMDSZ-es európai parlamenti képviselő megígérte, további vitákat fog még kavarni a szlovák nyelvtörvény az EP-ben. A választmány végül állásfoglalást fogadott el, amelyben felszólítja a szlovák pártokat, vonják vissza a módosításokat, illetve sürgeti az EP illetékeseit, lépjenek közbe. /Nagy Orsolya: Nagyvárad: a szlovákiai magyarok helyzetéről tájékoztattak az érintettek. = Krónika (Kolozsvár), aug. 3./ Az RMDSZ szolidáris a felvidéki magyarsággal, és ezért ott lesz Dunaszerdahelyen a szlovák államnyelvtörvény bevezetése elleni tiltakozásként összehívott nagygyűlésen. Ezt határozták az RMDSZ Bihar megyei választmányának hétvégi ülésén. Winkler valamennyi Kárpát-medencei magyar közösséget képviselő szervezetet arra buzdított, hogy összehangoltan és szolidárisan lépjen fel a nyelvtörvény ellen. /Az RMDSZ szolidáris a felvidéki magyarokkal. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 3./
2009. augusztus 31.
A szlovák és a magyar miniszterelnök Budapesten vagy akár más helyszínen már szeptember első felében találkozhat egymással – erről egyeztetett augusztus 30-án a szlovéniai Bledben a két ország külügyminisztere, Balázs Péter és Miroslav Lajcák. A találkozó a magyar fél kezdeményezésére jön létre, és Robert Fico szlovák miniszterelnök késznek mondta magát arra, hogy bárhol és bármikor találkozzék magyar partnerével. Bajnai Gordon magyar kormányfő szerint nem szabad hagyni, hogy elmérgesedjen a két ország közötti viszony. A romániai magyarság képviselői is ott lesznek szeptember elsején Dunaszerdahelyen, hogy a szlovákiai magyarságot támogassák, és tiltakozzanak a szlovák nyelvtörvény ellen – mondta Bíró Rozália, az RMDSZ Bihar megyei választmányának elnöke, Nagyvárad alpolgármestere. Az RMDSZ Bihar megyei választmánya kezdeményezte az akciót, amelynek keretében állásfoglalást alakítottak ki, tiltakozásul a szlovák államnyelvtörvény módosított változatának bevezetése ellen. „Ezek a módosítások nagymértékben korlátozzák a magyar nemzetiségű lakosok anyanyelvének használatát, és ellentétben állnak az európai kisebbségi nyelvek chartájának szellemével is“ – mondta az alpolgármester. Ivan Gasparovic szlovák államfő szerint nem kell Pozsonynak bocsánatot kérnie Sólyom Lászlótól a múlt pénteki diplomáciai incidens kapcsán, amikor a szlovák hatóságok meghiúsították a magyar államfő révkomáromi látogatását – mondta Marek Trubac elnöki szóvivő. Kumin Ferencnek, a Köztársasági Elnöki Hivatal főosztályvezetőjének nyilatkozatára reagált, aki azt mondta: a Sólyom Lászlót augusztus 21-én ért sérelemmel a Magyar Köztársaság olyan sértést kapott a szlovák féltől, amely miatt elégtételt kell kapnia. Pozitívan fogadta viszont a szlovák fél Kumin Ferenc azon felvetését, hogy Sólyom László és Ivan Gasparovic a visegrádi négyek államfőinek két hét múlva Lengyelországban sorra kerülő találkozóján megvitatnák a kétoldalú magyar-szlovák kapcsolatokat is. Némán koszorúzott Révkomáromban augusztus 29-én a Jobbik a nemrégiben felavatott Szent István szobornál, miután a szlovákiai város rendőrkapitánya nem engedélyezte nekik a beszédek megtartását és a zászlók felmutatását. A szlovák hatóságok nem akadályozták a megemlékezést. A koszorúzás után a helyszínt biztosító egyik civil ruhás rendőri vezető megszakította a Jobbik tagjainak televíziós nyilatkozatát, és tolmács útján közölte, hogy a koszorúzásra szólt az engedély, a nyilatkozatokat tegyék meg a magyar oldalon. /Szlovák–magyar csúcs. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 31./
2009. szeptember 1.
A szlovák bajnokság 8. fordulójában a Dunaszerdahelyi Atlétikai Club (DAC) Nyitrára utazott, hogy megküzdjön a nyitrai csapattal. A mérkőzést a játékvezető meg- szakította, mert a nyitrai szurkolók betondarabokkal és kövekkel dobálták a DAC drukkereit. Nagy rendőri biztosítás várta a dunaszerdahelyi szurkolókat, akik négy autóbusszal és több autóval indultak útra, hogy elkísérjék csapatukat Szent László király városába. A mérkőzés első negyed órájában kövekkel és betondarabokkal próbálták megdobálni a dunaszerdahelyieket. Sem a rendezőség, sem a rendőrség nem előzte meg a dobálást csak később avatkozott közbe, amikor már tarthatatlan volt a helyzet. Ekkor a játékvezető megszakította a mérkőzést. Az indulatok nem nyugodtak és az egész mérkőzés során a nyitrai szurkolók a magyarokat szidták. „Halál a magyarokra!”, „Magyarokat a Dunába!”, „Magyar cigányok!”, valamint obszcén kifejezésekkel illették a DAC szurkolóit és Malina Hedviget, a Nyitrán megvert magyar diáklányt is. Szeptember 12-én a pozsonyi Slovan érkezik a DAC stadionba. Emlékezetes, hogy tavaly november 1-jén a két csapat összecsapásán a rendőrség durván berontott a dunaszerdahelyi szurkolók közé és akit láttak vertek. Akkor esett a rendőri attak áldozatul a 18 éves Lengyel Krisztián is, aki egy egész életre szóló sérülést szenvedett. (felvidek. ma) /”Halál a magyarokra!”, „magyarokat a Dunába!” = Nyugati Jelen (Arad), szept. 1./
2009. szeptember 2.
A nemzeti kisebbségek jogainak következetes tiszteletben tartását és kiszélesítését követelte több ezer szlovákiai magyar szeptember 1-jén Dunaszerdahelyen. A résztvevők tiltakoztak a közelmúltban elfogadott szlovák államnyelvtörvény módosítása ellen. A Kiállunk jogainkért jelszó jegyében megtartott nagygyűlést a Magyar Koalíció Pártja (MKP) valamint a civil szervezeteket tömörítő Szlovákiai Magyarok Kerekasztala (SZMK) kezdeményezte és szervezte. „Szégyen, hogy 20 évvel 1989 után újból a regnáló hatalom antidemokratikus praktikái ellen vagyunk kénytelenek tüntetni. Ez Szlovákia szégyene, de Európa szégyene is” – jelentette ki Csáky Pál, az MKP elnöke. „Egy emberként mondjuk ki: Elég volt!” – áll a nagygyűlés által elfogadott nyilatkozatban. „Elegünk van a kormánykoalíció politikusainak magyarellenes kirohanásaiból. Felháborítónak tartjuk, hogy Malina Hedvig [a sérelmet szenvedett diáklány] Szlovákiában, állampolgárként nem tudja érvényre juttatni igazát. Elfogadhatatlannak tartjuk a dunaszerdahelyi szurkolók elleni rendőri beavatkozást, valamint azt, hogy a mai napig nem hozták nyilvánosságra az ezzel kapcsolatos videofelvételeket” – olvasható a dokumentumban. A nyilatkozat leszögezte: „Nem vagyunk sem bevándorlók, sem albérlők ebben az országban, ezért követeljük, hogy az állam a kisebbségekkel történt érdemi konzultációk alapján alakítsa ki nemzeti kisebbségi politikáját... Ne játsszák ki egymás ellen a különböző nagyságú és más-más igényű szlovákiai kisebbségeket!” A tüntetők elutasították a nyelvtörvényt, mivel „sérti az alapvető emberi jogokat, nevezetesen a szólásszabadságot”. A szlovákiai magyarok követelik, hogy Pozsony „fogadja el az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának azon ajánlásait, amelyek a kisebbségi nyelvhasználati jogok bővítését szorgalmazzák, és amelyeket a szlovák kormánykoalíció felháborító módon három éve ignorál”, ugyanakkor felszólították a szlovák politikusokat, hogy hagyjanak fel a magyarokkal szembeni gyűlöletbeszéddel. /Dunaszerdahelyi tüntetés a kisebbségek jogaiért. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 2./ „Egy nemzet fiaként, ha egyikünket bántják, mindannyiunkat bántanak” – fogalmazta meg az erdélyi magyarok üzenetét Dunaszerdahelyen Biró Rozália, Nagyvárad alpolgármestere a tizenkét ezer fős tüntetésen, amelynek résztvevői a szlovák államnyelvtörvény módosítása ellen tiltakoztak. „Bihar veletek van” – ez az üzenet feszített a dunaszerdahelyi stadion lelátóin a több tucatnyi magyar zászló, illetve a szlovákiai magyar falvak neveit és jelképeit tartalmazó transzparensek között. Az óriásbannert a Bihar megyei RMDSZ mintegy ötven tagja tartotta magasba, akik azért utaztak el a szlovákiai városba, hogy a szlovákiai államnyelvtörvény közelmúltban elfogadott módosítása ellen tiltakozzanak. Biró Rozália tiltakozó állásfoglalást nyújtott át a nagygyűlés szervezőinek. Ezt valamennyi területi RMDSZ-szervezet, huszonöt civil szervezet, négyezet polgár, illetve a négy történelmi egyház képviselői is aláírták. „Felszólalt még mások mellett a magyar írók nevében a Kossuth-díjas Grendel Lajos, valamint Csáky Pál, az MKP elnöke. Az egyetlen szlovák felszólaló Ondrej Dostál (Konzervatív Intézet) volt a nyelvtörvény módosításának elutasítását szorgalmazó petíció aláíróinak nevében. Dunaszerdahelyen erős rendőri jelenlét volt, rendbontásról nem érkezett jelentés. A szlovák kulturális miniszter, valamint az ellenzéki szlovák Kereszténydemokrata Mozgalom provokációnak minősítette a tiltakozó nagygyűlést. A nemrégiben alakult Híd-Most nevű új szlovákiai magyar párt támogatásáról biztosította a tüntetést. A nyelvtörvény ellen szeptember 1-jén Budapesten is tüntetést szerveztek: a Civil Összefogás Fórum (CÖF) a szlovák nagykövetség épülete előtt tartott tiltakozó demonstrációt. Közfelkiáltással elfogadtak egy olyan tiltakozó nyilatkozatot, amelyben azt követelik a szlovák parlamenttől, törölje el az államnyelvtörvényt, és alkossanak egy kisebbségi törvényt. Az angol és magyar nyelvű tiltakozást eljuttatják az Európai Parlament és az Európai Bizottság elnökének is. A szónoklatokat 15 órakor harangszóval szakították félbe, a szervezők közlése szerint ugyanebben az időben több világvárosban, illetve a Felvidék és Erdély több magyarlakta falvában is félreverték a harangokat a magyar nyelv és a magyarság megmentése érdekében. /Cs. P. T. : „Erdély veletek van!” A szlovák nyelvtörvény módosítása ellen tiltakoztak tegnap Dunaszerdahelyen. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 2./
2009. szeptember 11.
A Csemadok galántai szervezete és a Dunaszerdahelyi Művelődési Intézet szervezésében szeptember 16-a és 20-a között a felvidéki Galánta és a környező falvak házigazdái a Kárpát-medencei Magyar Kulturális Napok idei rendezvénysorozatának. Az immár tizennegyedik alkalommal sorra kerülő művelődési találkozó a Csemadok, a szlovákiai magyarság 60 esztendeje megalakult művelődési szervezetének a Galántához közeli Pereden megtartandó ünnepi közgyűlését köszöntő rendezvényei fénypontja lesz. A Kulturális Napokon a Kárpát-medencei magyar művelődési szervezetek között népes küldöttséggel képviselteti magát az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület is. A romániai magyarság kultúrájáról és közművelődési életéről színes ízelítőt nyújtanak majd a marosfelfalui Bíborka Táncegyüttes tagjai, a Sapientia Egyetem diákjai fotókiállításai és filmbemutatói, az EMKE tagszervezetei tevékenységét népszerűsítő montázsok, valamint Both Zsuzsanna nemezkiállítása és a kolozsvári Vincze László bábelőadása. /Hatvanéves a Csemadok. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), szept. 11./
2009. november 11.
Keserűen állapítja meg Ujj János tanár: a magyar nem tartozik a jó diplomáciai érzékkel megáldott nemzetek sorába. A magyar diplomaták nem tanulnak semmit szomszédjaiktól. S mindennek elsősorban a határon túlra szorult magyar nemzettestek isszák meg a levét. Csak az elmúlt húsz esztendő kirívóan rossz diplomáciai lépéseinek summás elemzése is hosszú lenne, elég gondolni a Romániával Temesváron aláírt, a román fél kérésére minden ellenállás nélkül kiherélt státusztörvényre. Sem a délvidéki magyarverésekkel, sem a szlovákiai törvénytelenségekkel (a dunaszerdahelyi rendőrségi atrocitás vagy Malina Hedvig ügye) kapcsolatban a magyar diplomácia semmilyen eredményt nem tud felmutatni. Az elmúlt héten viszont a cseh államfő kierőszakolta: csak akkor írja alá a lisszaboni szerződést, ha garanciát kap a Benes-dekrétumok érvényben maradására. A magyar diplomácia ezúttal sem állt a sarkára a diszkriminatív rendeletek semmisnek nyilvánításáért. Bajnai miniszterelnök sikernek minősítette a nyilvánvaló vereséget, állítva, hogy a magyarság „garanciákat” kapott, hiszen a szövegben nem említik a dekrétumot. (Ennyire naiv, vagy ilyen hülyének nézi a magyar polgárt?) Ugyanőt alig néhány héttel korábban a szlovák kormányfő úgy átverte a kétoldalú, a szlovákiai magyarokat hátrányosan érintő nyelvtörvénnyel kapcsolatos találkozón, mint egy kiscserkészt! A magyaroknál mintha a kommunista káderpolitika, az antiszelekció e téren hatványozottan érvényesülne. A cikkíró nem tudna az utóbbi ötven évben egyetlen valamire való külpolitikai vezetőt említeni. (Talán Jeszenszky Géza?) Az utolsó nemzetközileg elismert diplomatának tartott személy gróf Apponyi Albert volt. Utólag derült ki: az agyondicsért és kitüntetett Horn Gyulának tulajdonított két évtizeddel ezelőtti határnyitás sem a magyar kormány merész határozata volt. Arra néhány nappal korábban Moszkvában az orosz elnök, Gorbacsov bólintott rá. Egy ilyen gyenge diplomáciával rendelkező anyaország mellett az erdélyi magyaroknak egyetlen reményük az lehet, hogy nem áll össze a két világháború közötti kisantant, országainak magyarellenes szolidaritásával. Védelmet az anyaországtól nem remélhetünk! – fejezte be írását a szerző. /Ujj János: Védelem nélkül. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 11./
2009. december 27.
December 4-én a magyarországi Gyöngyösön fotókiállítás nyílt Erdélyi arcképcsarnokom címmel Csomafáy Ferenc kolozsvári újságíró és fotóriporter munkáiból. A Szegedről érkező és Dunaszerdahelyre tartó kiállítás a jelentős erdélyi származású magyar személyiségeknek állít emléket. A kiállítást Jakab Gábor kolozsvár-kerekdombi plébános nyitotta meg. Csomafáy Ferenc. 1936. május 13-án született Kolozsváron. A marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán tanult, majd a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemen, ahol a bölcsészkaron tanári diplomát szerzett. A kolozsvári Igazság című napilap munkatársa lett. Riportjai Románia szinte minden magyar nyelvű lapjában megjelentek. Fotói napvilágot láttak Európa majdnem minden országában. /Üzenet Erdélyből Magyarországra. Csomafáy Ferenc fényképkiállítása elé. = Vasárnap (Kolozsvár), dec. 27./
